Két futó küzdelme a sport és az élet területén.

Harold Abrahams a zsidóságából származó kisebbségi érzése miatt emberként is igyekszik magát elfogadtatni.

- If I can't win, I won't run!

- If you don't run, you can't win.

Az ösztönös futó Eric Liddell Istennek próbál megfelelni.

I believe God made me for a purpose, but he also made me fast. And when I run I feel His pleasure.

Kettejük küzdelmét követhetjük végig az 1924-es párizsi olimpiáig.

Kicsit meglepődtem, mert nem az általam várt nagy összecsapással ért véget, de talán ez kellett ahhoz, hogy mindkét futó erkölcsi nagyságát kiemelhessék, valamelyikük veresége mellett ez már nem lett volna életszerű.

Tetszett, hogy bepillantást nyerhettük egy korabeli verseny légkörébe, a szellemiség akkor talán még diadalmaskodott a pénz felett.

Most már nem csak a zene fog eszembe jutni a filmről, bár igazán csak egy futó érezheti át a mondanivalóját.

Értékelésem: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.